Hidegkúti-turistaház

városi dolgok

a réten megjelentek a nyulak. egy pár mittomén, mezei nyulat lehetett idáig látni reggelente. nem is nagyon szívbajosak, ha neszt hallanak sem riadnak meg.

a szénapadláson randevúztam egy nagy pelével, akit elsőre mókusnak néztem a nagy farka miatt. szegény nem tudott a tető alól hirtelen hová menekülni, amikor pakoltam fel a szénát, nem talált lukat, ahol kibújhatott volna. helyes jószág.

 

feribácsitól két hete megváltunk. a filantróp türelem eddig tartott. visszaesett, ami fent a hegyen életveszélyes, meg nem is egy komoly reklámja a helynek. most keresünk a helyére valakit, aki három-négy naponta feljárna, fogadná a csoportokat.

 

július 29-30-31-ikén saját szervezésű gyerekes tábor lesz. lesz zenélés, tánc, kézműveskedés és talán hegymászás is. lehet még jönni.

 

nem szeretem az alföldet, de csongrád bejött. szép a városnak az óvárosi része, kicsit skanzenes, de él a hely. a bícs meg olyan magyaros dolog, de hogy életem legjobb sült harcsáját most ettem, az biztos. van egy másik új halas helyem is, a tiszacsegei halászcsárda a kompnál. amúgy is imádok kompozni, mostanában rákaptam a tiszaroffi kompra is. ezek olyan kompok, amiket a sodrás visz. a komp két végén egy-egy csörlő, ha az egyiket veszik rövidebbre, akkor arra megy, ha a másikat, akkor erre. a drótkötél kicsit a víz felett. a révészek szívesen traktálnak véres történetekkel és legendákkal levágottfejű motorcsónakosokról.

 

a motorcsónakról meg megintcsak a motorosok jutnak az eszembe. a szokásos… ma délután a mátra megint átalakult versenypályává. sástón, a tónál nem lehetett hallani az embernek a saját hangját. no, ilyenkor jön az állampolgári epe, fel szoktam hívni a rendőrséget, hogy x.y. vagyok, tudnak-e róla, hogy motorverseny van a mátrában? most is ez volt. a diszpécser kérdései: hol pontosan? (24-es úton. ott, ahol szokták is csinálni, de ezt biztosan tudják – már a fejfák miatt is beazonosítható.) hányan vannak? (namost azt nem gondolja, hogy ezt pontosan meg tudom mondani.) eljárunk, ha szabálysértés történik. (ez derék, de valami rendszerszintű megoldás kellene.) nem mi hozzuk a szabályokat. – és ez az én kedvenc mondatom ebben a súlyos országban.

amíg ez a hozzállás, addig nem lehet csodálkozni rajta, hogy épeszű turista kerüli a központi mátrát. mert hát miért is jönne másért? a büdös és gondozatlan sástóért? a félbehagyott lajosházai kisvonatért? a gokartpályákért? (ezek lesznek a mátra fő attrakciói lassan.)

 

nagyon haragszom erre az egészre. nemrégiben az egyik jó ismerősömről is kiderült, hogy motorozik. “azokkal nincs baj, akik tudnak is motorozni. van egy ismerősöm, húsz éve motorozik, most is … – nem értek hozzá, valamilyen márka – motorja van, az aztán bivaly, mégsem volt komoly balesete még.” ez butaság is, önálltatás is. olyan motorosról nyilván nehéz lenne beszámolni, akinek lerepült a feje, de még mindig motorozik. azok a szerencsétlenek is, akik nézik a szalagkorlát alá beszorult haverjukat is ilyesmiben bízhattak. egyébként ilyenkor a legszánalmasabbak, nem is az a temérdek fejfa a 24-es út mellett. akkor a legszerencsétlenebbek, amikor fontoskodva szaladgálnak a baleset mellett, terelgetik a forgalmat, forgatják a szemüket mobiltelefonálva (könyök felfelé, másik kéz gesztikulál). juj, hogy történhetett ez? a laci olyan jól motorozott pedig… (www.halottmotoros.freeblog.hu)

 

a hétvégén amúgy megfogadtam, hogy két diskurzust ignorálok a jövőben. az egyik, ha valakik “technikai sportokról” (istenem! sport!), a másik, ha borászatokról és borokról kezdenek beszélni mellettem. az utóbbi tudom, furcsa. de egyszerűen elegem lett, ahogy a fél ország úgy beszél sztárborászokról (bock izé-bizé bácsi, figula misi etc.), mintha egy focicsapatban, rézfúvós egyletben tolnák minden hétvégeken. a borokról (“tudod, az a szép szeder mellékízű, hársas vonóhorogra emlékeztető kétezerhatos portugízere, na az, az valami húúú”) pedig ez a fajta fecsegés gyakorlatilag a sznobéria és tartalmatlan pótkommunikáció olyan elegye, ami önmaga paródiájába fordult lassan.

 

a gyutacs (ez a színtársulatunk neve) fellépett itt-ott, kezd a dolog komoly lenni. talán ennyire nem is akartuk komolyan venni magunkat, de vagy a közönség igénye vagy a saját magunkba való belefeledkezés miatt ott tartunk, hogy kell egy új darab.

abban már mindenképpen professzionalizálódtunk, hogy hajnalig tud a társulat zenélni, táncolni.

azt mondta egy barátom, hogy hasek dekameronjából kellene előadnunk. jó ötlet? (hétvégén elolvastam ismét, nem jó ötlet. remekek az írások, kafkába oltott rejtő jenő, de ahhoz egy tapasztalt dramaturg, meg hatalmas munka kell, hogy ezekből az írásokból előadható valami legyen. ráadásul úgy, hogy a kort bemutató narratív részek us megmaradjanak, ne is nyomják el a dialógusokat.

továbbá alig vannak női szereplők – ami a társulat női szárnyának exhibicionizmusát elnézve minmum töréspont lenne.

 

ezt szeretem most: telefon tel aviv: you are the worst thing in the world.

jim jarmush: hervadó virágok (broken flowers)

 

ma az egyik újságos standon az egyik napiszar címoldalán: liptai klaudia csúcsgázsiért vetkőzik. háromilliót kap a playboytól. lehet, nekem ment az agyamra a költségvetés-tervezés, de kurvára megnézném, ilyenkor, amikor kifizetik ezeket a félhülyéket, mi szerepel a számlán, mint tevékenység. mi az szj-száma ennek? egyéb, máshová nem sorolt micsoda? előadóművészet?

jaj, nem tudok aludni ettől! ki tudja a választ?

Leave a Reply