Hidegkúti-turistaház

hideg, meleg

ma fel akartam menni hosszú idő után a hegyre, de visszatartott a lustaság. pedig volna mit tenni, mert jövő héten is jön egy bicajos társaság és fát kellene vágni. ez a favágás szép is, romantikus is, de azért van benne egyfajta egzisztencialista minek érzés. merthogy mi már gázosak vagyunk. csak be kell nyomni a gombot, azt’ jön a meleg valahonnan.

szóval csak szedni, vágni, égetni… nem jó ez, mert – nyilván már kiderült korábban is, nem érdemes rólam mintázni a normális ember szobrát – egy-egy szép farönkbe, husángba annyira bele tudok szeretni, hogy félreteszem. aztán félreteszem a következőt is, hogy jó lesz az táblának, padnak, elektronmikroszkópnak. ezzel aztán elértem, hogy lassan hegynyi méretű rakás keletkezett ezekből. meg az úgynevezett brütyükből. ez utóbbi kifejezés méltán szerepelhetne kosztolányi top ten szógyűjteményében. a “brütyü” akár tájnyelvi, akár szakszótári (erdészet?) elem, játékosságával túlmutat magán a tárgyán, a görcsös, szétfejszézhetetlen tuskón. idétlensége és passzív gonoszsága a kalóriák elégetése után mutatja meg abszurditását. illetve a favágás abszurditásán: majdnem annyi energia kell egy-egy ilyen brütyü szétveréséhez, mint amennyit le fog majd a kályhában adni. másfelől meg miféle hozzáállás az, amikor csak a szép, egyenes, görcsmentes bükkfa rönköket fogadjuk el tűzrevalónak. behódolás a lustaságnak? 

 

a minap véletlenül együtt szaunáztam erdészekkel valahonnan a dunántúlról. bennem nem él túl sok pozitív sztereotípia az erdésztársadalommal kapcsolatban (öko-gondolkodás, pánteista világnézet, a természet mély ismerete, békésség etc.), de ez most kicsit még ennek ellenére is mélyre ment. “te, kolbász, (nevezzük az egyszerűség kedvéért így), van felétek muflon? nemigen, nem hiszem. nem tudod, mit lehet belőle megenni? hát szerintem a jerkét. a bak biztosan büdös. csak azért, mert azt még nem ettem, a vadmalacot szeretem, amikor olyan egy év alatti, úgy makkon hízva…te, láttad a múltkor a tévében a … filmet? nem, de nem is érdekel, biztos valami művészköcsögség. a faszom tele van ezekkel a szarokkal, este hazaérek, akkor vagy valami buzi cigányt kell bámulnom, vagy ilyen unalmas szarokat. ha hazaérek, nekem olyan dolgokat mutassanak, amin nem kell gondolkodni. elég nekem egész nap, nem akarok este is komoly dolgokkal foglalkozni. a doktor haus is jó volt, de már az is elbaszódott.“

nyilván nem gondolom, hogy ez a három szerencsétlen leképezné az erdésztársadalmat. annyit viszont megkockáztatok, hogy legalább az a három erdő, közterület minimum nincs jó kezekben, ahol ezek regnálnak. na persze, butaság többet elvárni az erdészektől, mint bárki mástól, mert ezek az emberek ugyanígy problematikusak lennének urológusként és csirkefeldolgozóként is. mint ahogy ott sem jobb talán a helyzet.

próbálnék a mai tavasznak megfelelően valami pozitív dologgal zárni, de mivel a mai tavasz is csak kölcsönbe volt, nemigen jut eszembe ilyesmi. de, mégis: www.noba.hu(érdekes, próbáljátok ki).

olvasni azonban csak súlyosat egyelőre, amíg a tél ül a tarkónkon: stefan brijs: angyalgyár (egyszerű, kicsit szájbarágós, de legalább rossz hangulatú).

ugyanígy: ben rice: babó és bigyó (gyerekkönyv…egy fenét, vagy ha igen, így kell gyerekkönyvet írni. mert nem röhögséges ám a gyereklét, vagy ha igen, az nem vicces.)

ja, és egy kis szakmaizás (mert felteszem, vannak köztetek, akik olvassák ezt olyanok, akiknek fontos lehet): www.norvegcivilalap.hu ez az a pályázat, ahol értjük, amikor valaki közösségről, civilségről beszél, azt meg egyenesen támogatnánk, ha ennek érdekében tenne is.

 

One Response to “hideg, meleg”

  1. Tibor,

    te nyolc óra munka után is művészfilmeket akarsz nézni?

Leave a Reply