Hidegkúti-turistaház

usa x

megfogadtam, hogy new yorkról nem fogadok írni. nem töltöttünk itt annyi időt (csak két és fél nap, abból is teljesen felesleges találkozókkal telt egy), hogy bármi érdemit tudjak ahhoz képest írni, amit már mások úgyis megírtak. mondjuk arról volna értelme írni, hogy mekkora egy hóhányó szervetettel találkoztunk, mint az ensz-nek dolgozó egyik think tank-kel. eleve [...]

usa IX

szóval sunshine law. arról van szó, hogy itt is – nocsak, nocsak – voltak politikusokat érintő korrupciós vagy csak gusztustalan ügyek. (amúgy éppen most is van az egyik szövetségi szenátor ellen egy „ügy”. nem fizetette be a vagyonadót egy ingatlanja után. országos botrány. mondom más itt a lépték.) a kilencvenes években volt a nagy divatja [...]

usa VIII

ez itt florida. mikor egy amerikai meghallja, megyek floridába, elkezdik lapogatni a hátam, hogy ecsém, szerencsefia, nagyon ügyes vagy. it’s all good – ahogy itt mondják. miami a karibi bevándorlók miatt az élet legközepe. színes, pörgős, partiváros. west palm beach, ahol meg most vagyok, az is ez, csak némi generációs különbséggel. a települést nagyjából az [...]

usa vII

ahogy ígértem, a rendőrjárőrözésről: az volt a program, hogy este kivisznek bennünket egy-egy rendőrautóval járőrözni. nekem egy harminc körüli páros jutott. egyikük mexikói (négyéveskorában érkezett az államokba) meg egy született ch-i. nagyon barátságosak és érdeklődőek voltak. mindent tudni akartak aeurópáról, egyikük sem járt még odaát. mondjuk a rendőrök nem is tartoznak abba a jövedelmi kategóriába, [...]

USA VI

csikágó jó. a helyi bölcsesség szerint arról ismerni meg a turistát, hogy nyakkitekerve felfele nézve megy az utcán. ez, legalábbis ami engem illet, igaz is.   mindenki el tudja olvasni a város történetét a wikipédián (http://en.wikipedia.org/wiki/Chicago#Infrastructure_and_regional_development), szóval ezzel nem is húznám az időt. hanem hogy ez az ittenieknek mit jelent. chicago (ch) valóban valami olyasmi, [...]

usa V

  most repülök el wilmingtonból. megpróbálom összerakni azt, ami bennem van, bár az biztos, hogy kell még idő, hogy ülepedjenek a dolgok. most, itt a repülőn, lenézve a környékre a legfontosabb, hogy mennyire a térről, tágasságról szól amerika. kívül, belül. a hatalmas házakhoz hatalmas parkok tartoznak, nagyon jó minőségű utak sokszor csak egy-két házhoz, mérföldeken [...]

usa IV

tegnapelőtt megérkeztem wilmingtonba is. a repülés elég mókás volt, mert itt, ugye, minden máshogy van a belföldi járatoknál, mint amúgy megszoktam. más a becsekkolás, más a poggyászfeladás, minden. nomost ezzel lehetne boldogulni, ha nem abból indulnának ki, hogy aki itt utazik, annak úgyis van helyismerete, feltalálja magát. de nem. a reptéri személyzet meg azt veszi [...]

usa III

eddig nem volt annyi időm, hogy írjak. de mivel mindenki kérdezi, hogy mi van velem, most azért összeszedem magam két program közt.  szerdán a szállodában hagytam az útlevelemet, nem engedtek be a department of health and human services (eü-szoc minisztérium, csak butábban néznek, mint az ottani apparátcsikok) -be. ez olyan turbulenciát jelentett, hogy főszervező-idegenvezető lánykánknál [...]

usa II.

  a tegnapi program az egésznapos agytágítás volt, majd este elmentünk egy martha’s table nevű civil szervezethez, hogy önkénteskedjünk egy sort. hajléktalanoknak kellett a szervezet konyhájáról kaját (leves, szendvicsek, desszert) kivinni a városba és szétosztani. hát ez a szervezet, messze nem emlékeztet a mieink felszereltségére, ellátottságára. eleve minden korosztállyal foglalkoznak: van 0-5 éves korig gyerekgondozás [...]

amerika. I

mint már mindenki nagyjából tudja, kievett a jószerencse amerikába. kalandos volt a kiút, majdnem lekéstük az átszállást, a csomagot elhányták, de az air france jó fej volt, mert adott estére, amíg meg nem jön a csomag egy tisztasági csomagot. benne xl-es pólóval és fésűvel.   a társaság amúgy nem vegyes. nem. ez, ha lehet mondani, [...]