most repülök el wilmingtonból. megpróbálom összerakni azt, ami bennem van, bár az biztos, hogy kell még idő, hogy ülepedjenek a dolgok.
most, itt a repülőn, lenézve a környékre a legfontosabb, hogy mennyire a térről, tágasságról szól amerika. kívül, belül. a hatalmas házakhoz hatalmas parkok tartoznak, nagyon jó minőségű utak sokszor csak egy-két házhoz, mérföldeken keresztül. és hát belül is: egyfolytában azt hallottuk, hogy doing. csináld. ha csinálod, akkor megvalósul a benned lévő szabadság által biztosított lehetőség. az alkotmányba is foglalt szabadság és a boldoguláshoz való jog, mint az emberi természet elválaszthatatlan része.
és igen, ez a szabadság más, mint minálunk. a szabadság felelősség is, amivel vissza is lehet élni, elég csak az amerikai társadalombiztosításra, egészségügyre gondolni. az egyénnek jogában áll mindent csinálni magával: cigizzen, ha akar. de akkor fizessen is a rákgyógyszerért. jogában áll motorozni ész nélkül, de akkor ne fizesse az állam a baleseti ellátást (ettől még fizeti, de nagyon ellene vannak…). még az ellen is komoly tiltakozás volt, amikor az egyes államok bevezették a kötelező bukósisak-viselést. saját felelősség. alkotmányos jog. mi ezt úgy mondanánk: aki hülye, haljon meg.
tér és tágasság. jaj, az óceán… az nagyon… tegnapelőtt este kinn ültem a kicsit betintázott gazdámmal a mólón a party után és néztük és sóhajtoztunk. mint a bólya. (buoy). hát itt tényleg az érzelmek dagályáról van szó és nem a holnapi értekezletről, gázszámláról. na de ezt minden nap…?
cape fear. wilmington. cape fear az a folyó, amely wilmingtonnál ömlik az óceánba. a környéket meghatározza a meanderező torkolat. holtágak, folyóágak, tavak mindenütt. a folyó neve amúgy az azonos című film(ek)ből lehet ismerős. a filmet itt forgatták és úgy megtetszett a disney-nek, hogy nagy stúdiót is építettek ide. a városban amúgy olyan százezren laknak, de ennek csak a fele lakhat valóban a városban, a downtown-hoz közel, a lakosság többi része a környéken, ranch-okon él. wilmington belvárosa tulajdonképpen három utca, illetve olyan 6-8 hektárnyi régi házas beépítés. sajnálom, hogy nem tudok képeket feltenni (bár lehet, délután már igen). ezek a régi házak fadeszkás, nagyon helyre darabok, mind valami vicces színre festve, de mivel mind ilyen mókás, az egész nem ízléstelen. ennek a színkavalkádnak az az oka, hogy amikor ezeket a házakat építették (nagyjából XIX. sz. vége), akkor a legolcsóbb festék az ólomszürke volt. ergó aki azt akarta demonstrálni, hogy az alignál kicsit több pénze van, tehát a szomszéd vakuljon meg az irigységtől, az más és más színre festette a házát. és mivel ezt a belvárosi részt az eredeti állapotában állították helyre, a színeket is visszahozták (vagy eleve ilyenek is voltak mindig). minden házon egyentábla: ki és mikor építette a házat (azaz: első tulajdonos), mivel foglalkozott.
jó volt tegnap ülni a 25 fokban a folyóparton egy bárban és helyi whiskey-t inni. a város egyetemi város, nem is lehet másokkal találkozni (egyáltalán!, komolyan, mintha nem lenne a városnak „normál” lakossága), mint egyetemistákkal és redneck-ekkel. na, de kik is a redneckek?
parasztok. de nem foglalkozásukat tekintve. mucsaiak. az én gazdámék egyfolytában rednekeztek a haverjaikkal. a rednekek pontos, rendszertani meghatározása a következő: fehér (azaz főleg észak-európai eredetű), underclass, többnyire mobilházakban (erről majd máskor, de inkább teszek fel képet) vagy lakókocsi-parkokban élők. akiknek a házainak a következő fő jellemzői vannak: amerikai zászló, ház előtt kurvanagy kanapé, sörösláda (ez egy itteni szokás: akkora mint a koporsó, a mi hűtőládánkhoz hasonló doboz, amibe minden délután beleöntenek egy zsák jeget, amit mindenütt egy dollárért lehet venni. aztán ebbe legalább két karton sört, ami el is kopik a baseball meccs végéig, amit tévén néznek a házuk előtt.)
az upper middle class ehhez a redneck társadalomhoz képest határozza meg magát. a rednecknek nincs nagy hajója, csak horgászcsónakja. nincs három autója, csak egy baszománynagy terepjárója. a redneck gyereke private school-ba jár. a redneck legfeljebb gitározik, az upper middle class zongorázik. az upper middle class members only klubbokba jár, a redneck dive pubba. (ez azt jelenti, hogy mocskos - ja, nekik, nekünk körülbelül a menőbb pesti kocsmáknak felel meg - és lehet cigizni. a dive pub többnyire ocsmány kockaépület nagy parkolóval, távol a házaktól, mert itt zene van. bizony, nem is akármilyen. tegnap éjszaka itt végeztünk. tuesday jam volt.
ez azt jelenti, hogy aki akar, hozhatja a hangszerét, bedugja az erősítőbe (a hangcucc kb. az a38 szintén volt). előtte meg felírja magát egy táblára, ahol félórákra van osztva az este. szóval szépen, rendesen. ha szabad hely valamelyik félórában, beírja magát az illető, de olyan nincs, hogy az együttesemmel felkapaszkodok a színpadra.
mégis…olyan blues volt, amit még talán életemben nem hallottam. dacára annak, hogy a bluest nem is szeretem, nagyon elszálltam. ja. volt egy teljesen lepusztult arc, úgy zongorázott, hogy felállt, ugrált, majd szembe fordult a zongorával, azaz elölről, fordítva nyomta. ja, ez cirkuszi majomkodás, nem feltétlen zene, de a szólója is rettenetesen elborult volt.
az egyik énekesnőt dusty-nak hívták, filippínó eredetű lehetett. olyan ötven körül volt. énekelt és szaxofonozott, a hangja valami olyan füstös, rekedt ráspolyszerű volt, hogy beszarás. nomost felment mellé egy akkora nő, mint az empire state building, korban azonos, ő vokálozott. behunyt szemmel, zárt szájjal. horrorisztikus látvány volt. és a hangzás is. uhhhh. basszusgitáron mike, zongorán a dán fickó, társunk, míg dobon mike haverja, ned (mosmár az enyém is J nyomta.) öten voltunk közönség. tánc? senki. pedig igény lett volna rá, ha kivel…
ned építési vállalkozó. ő is milliomos. vagy méginkább. három házzal van az övé mike-étől, hajója kettőre az övétől. ha van olyan élet, ami igen, az az övé. két nagyon helyes gyerek, hatalmas ház, teljesen normális feleség, akkora és olyan ház, amit tényleg alig tudunk elképzelni. és vitorlás és motorcsónak és számtalan autó és a szabadság őrülete a faszi szemében. amikor elmentünk a buli után a jimbo-ba (helyi reggeliző-vacsorázó hely. nagyon tradicionális: mint a filmekben, pultnál székek és műbőr székek, asztalok, a menü pedig hamburger, rántották, mashed potato). nagyon lehetett érezni, mitől más ez, nyitott bmw kabrióval (525, múzeumi darab, de ez mike kedvence) menni a buli után kajálni, meginni még egy kentucky-t (on the rock), mint meginni két fröccsöt a szimplában és hazatrógerkodni az éjszakai járattal.
sokan basztatnak azzal, hogy dude (vicceltem, ezt itt mondják. az volt a fő móka, hogy mike-ék arra tanítottak, hogyan kell ezt különböző helyzetekben kimondani. a jelentése körülbelül ez: „öcsém, bazeg”), szal hogy bele ne haljak a nagy szakmaizásba a programokat tekintve (jó, mások meg több vicces dolgot akarnak…). pedig a tegnapi program megint agyament volt: reggel mike elvitt a munkahelyére. egy non-profit (hahahaaa) szervezetet menedzsel, mint ceo (hahahaa). a szervezet menedzsment szolgáltatásokat nyújt egészségügyi ellátó intézményeknek (kórházak, szoc intézmények, árvaházak stb.) nemcsak finanszírozás, hanem minőségbiztosítás, minden (…
bassza meg, viharba kerültünk. hogy útálom!!!
… RHA Health Services, INC. érdemes rákeresni). szóval az egész szervezet a magánalapon működő eü. és szoc. ellátás egyik, három államot lefedő szolgáltatója. nagyon is volna mit tanulni ettől a rendszertől. ha nem eszi meg a politika és nem lett volna kissé magyarosch a hospinvest, az lett volna ehhez hasonló cég, azzal a különbséggel, hogy ez valóban komolyan veszi a finanszírozás magán-alapú rendszerét.
ezután jött egy fiatal, de kinézetre (súlyos haj - lefésülve, súlyos öltöny, ing - drága, de sírnivalóan pacuha, kifejezése leginkább egy jalapeno-vacsora utáni aranyeresre emlékeztetett) nagyon is öreg jogász fickó, aki a civil és criminal code különbségéről, illetve a tart (?) reform fontosságáról mesélt. rémesen izgalmas volt. J.
utána elmentünk egy környezetvédelmi ngo-hoz. no, ez formáját tekintve biztosan ngo. de sem a felszereltség sem a hangulat, mentalitás nem emlékezetett a nálunk megszokott ngo-kra. egy decens ötvenes hölgy elmesélte, hogy mennyire fontos az élőhelyek diverzitásának védelme, ők ezeket katalogizálják, 60,000 acres tartozik hozzájuk, minden élőhelyet egyszer egy évben felkeresnek, monitorozzák. azt’ annyi… merthogy az amerikai - egyéni szabadságra, magántulajdonra épülő jogrendszer nem teszi lehetővé, hogy ha valaki szemétbányát csinál a földjéből, közbelépjenek. legfeljebb megvehetik a nagyon kényes helyeket, erre kapnak is évente egy szép kis összeget az államtól (illetve a szövetségi kormányzattól). ezt csinálják. rettenetesen unalmasan. rettenetesen hivatalnokmód. megkérdeztem, hogy, khm, hát nem akarok izé lenni, de a zöld ngo-knak volna mit tenni a tudatformálás terén, ha a fogyasztási szokásokat nézzük, így annak talán volna értelme, ha ezek az ngo-k mondjuk a monitorozásaikat nyilvánosan, akár gyerekek bevonásával csinálnák, nem? well… it’s a good idea! yes.
utána egy alapfokú művészeti iskolába mentünk, ahol próbáltunk a mindenféle hivatalnokokkal, művésztanárokkal beszélgetni arról, hogy most akkor itt kultúráról vagy művészetről van-e szó. meg hogy mennyire community based az, amit csinálnak. hát… minden oda futott ki, hogy ha a gyerek részt vesz ilyen oktatásban, akkor jó szülő, jó polgár lesz. meg hogy sok turistát hoz a kultúra a városba. és remek kis lakáskulcsokat mintáztak gyurmából. számszerint 175,254 darabot. de a drámafoglalkozás bájos volt. na, az legalább, igen. egy régi templomból (fából épült hatalmas terem, hatalmas ablakokkal, szőnyeggel - mondom, itt más minden…) átalakított, illetve nem is alakított: úgyhagyott épület volt. a színpadon olyan zenekari cucc, amit megintcsak alig látni magyarországon. az iskola deklaráltan a legszegényebb (included redneck-ek) családok gyerekeinek van.
ezután jött, ami a legérdekesebb volt: angel’s club. ez tulajdonképpen business angel-eket jelent, ami talán már nálunk is ismerős. arról van szó, hogy vannak, akiknek van befektetni való pénzük. nomost vannak, akiknek van jó ötletük, de kéne nekik tőke. minket, azzal bombáznak már egy ideje amerikai kollégák odahaza, hogy próbáljuk ki ezt a modellt. nomost nézzük, hogy mi is ez itt:
az egész rendszer nemcsak amerika, hanem világszerte terjedőben van. a lényeg az, hogy összegyűlik 5-10-15 ember egy városban, akik tehetősek. mike és ned. például. igazolniuk kell, hogy vagy évi 200,000 usd adózott bevételük (!) , vagy egymilliós igazolt vagyonuk van. (az egész móka szövetségi törvény által szabályozott az usában.) akkor várnak egy évet a jelentkezéstől és beléphetnek a klubba. a klubbnak van egy elnöke (önkéntes), aki szervezi az egészet. minden hónapban összegyűlnek és meghallgatnak prezentációkat olyan vállalkozásoktól, akik szeretnének tőkét szerezni. ha a prezi ütött, akkor mindenki eldöntheti, beszáll-e. senki nem tudja pontosan, a másik melyikben és mennyivel van benn, de mike szerint az egész klub kapitalizációja olyan 3-5 millió dollár. nem lehetnek többen, mint 20 fő. (!) nomost eldönthetjük, ki akarjuk-e ezt próbálni. aha, ki. tessék először összeterelni 15 embert egy-egy városban ennyi lóéval. tiszta, kockázatválló és befektetési szándékkal. khm.
három prezentációt hallgattunk a különböző bizniszekről:
1. internetes szolgáltatás egyházaknak (mondom, itt más… a church jelenthet akár egy kerületi független egyházi közösséget is. sőt, volt olyan faszi, aki azért akart egyházat alapítani, mert az egyházakat adómentesség illeti meg, a háza meg túl nagy volt, gondolta, mától nagyboldogmákoskalács mennybemenetele egyház lesz a neve, az adóhivatal rúgott azért egyet a seggébe), szóval egyházaknak nyújtana olyan szolgáltatást, ami nagyjából az iwiw-nek felelne meg. hogy az egyházak a neten keresztül szervezhessék életüket. állítólag ütős biznisz, de utólag kérdezgetve a népeket, senkit nem hatott meg igazán.
2. ez már agyasabb volt, de nagyon egyszerű: gumiabroncsok kereskedelme a neten keresztül. disztribútor hálózat. folks megrendelni abroncsot neten, disztribútor megjelölni neki a legközelebbi gumist, ahová 24 órán belül le van szállítva a cucc. ott meg diszkontáron felteszik neki. a gumis jól jár, ad kedvezményt, a disztribútor is, az is. na, ez már többeknek tetszett.
3. internetes játékfejlesztés. súlyos-agyament és kevésbé súlyos játékok vastag grafikai háttérrel. két erősséggel: szoros holywood-i jelenlét, a legújabb mozikra fejlesztett játékok és facebook-on történő promóció.
mindhárom vállalkozás már működik. mindhárom vállalkozás éves árbevétele 3 millió dollár felett, van, amelyiké 6. na most ezek kérnek tőkét fejlesztéshez. igen, tényleg jó ötlet lenne nálunk a modell.
azért érdekes volt a hangulat is. egy külvárosi irodaépületben találkoztunk. egy nagy, de elegáns előtérben volt büfévacsora. állatjó borok, sörök (ugyanolyan ocsmány ládából, mint a hajón), nagyon jó kaják. (a kajákról majd írok máskor.)
ezek az emberek, mint jeleztem, gazdagok földi és égi mércével. mégis, náluk rosszabbul öltözött kollektívár már rég láttam. volt olyan, aki az otthon is megszokott gumiklumpában, rövidnadrágban volt. volt, aki pólóban, megint mások, súlyosan drága és ordenáré öltönyökben. ez a klub a deklarált lazaság helye. a kérdések, stílus, dude, a lazaságé. de annyira erőltetett volt, hogy csak na.
amikor ezek az emberek lazák, ugyanazt a súlyosan ocsmány egyendrapp nadrágot, világoskék inget és sötétkék, rézgombos zakót viselik, de a csúnya barna csatoscipőhöz nem hordanak zoknit. komolyan. ez megy délen. mike mondta. (neki és ned-nek legyen mondva, ők korrektek voltak: farmer, fehéring.)
az előadók mind viseltek zoknit. ők nem voltak lazák. sőt.
előtte nap elvittek vidékre egy lövészklubba lőni. hogy lássuk, a fegyver egy szerelem is lehet. lőttünk skeeting. hát azt kipróbáltam, de mikor elővették a magnumot (nem viccelek!), akkor mondtam, hogy, dude, ez eddig sport volt, enjoyed, de kösz, eztán már vadmalackodás. végig nevettek is aztán, hogy milyen vicces európai csávó vagyok, mert szimbolikus határaim vannak. hát puskával is lehet embert ölni, akkor meg már nem mindegy…? ezekkel tényleg nem egy logikai galaxisban toljuk, na.
(mindegyiküknek, mike, cimborája, minden fegyvernemből: puska, távcsöves, revolver, kispuska legalább három volt. nem viccelek, a terepjáró hátulja dugig volt fegyverekkel. ennyi az egész magyar hadseregnek nincs. súlyos, nagy. igen.)
még egy dolog, amit érdemes megemlíteni. itt minden szociális, oktatási, kultúrális, sport szolgáltatás a magánszektoron alapul. az állam ezt egészíti ki - és nem fordítva, mint nálunk. ezért a found-raising alapvető, létfontosságú szakma, tevékenység. minden szolgáltatás azon múlik, adnak-e rá az emberek pénzt, vagy sem. szeretem ezt.
az oktatásban például úgy megy az ösztöndíj-rendszer, hogy öregdiák szervezetek működtetik és szednek mindenféle módon pénzt össze. professzionális önkéntesség. az egyik mód, hogy az egész iskola, gyerekestől, szülőstől, öregdiákostól beöltözik maskarába, mint nálunk a vidám ballagáson. járják a várost, becsengetnek mindenhova, leszólítanak mindenkit. ha a bohóckodás megnyerő, elkérik a delikvens címét, ahová aztán elmegy a profi found-raiser és letárgyalják, hogy az illető mennyivel járul hozzá az iskola, ösztöndíj finanszírozásához. no cash. korrekt a rendszer. az a neve, hogy pledge drive.
akarom ezt otthon is. okos, tiszta.
na, kikapcs, mert leszállás.
csókollak bennetek, magyarok.
Posted on október 14th, 2009 by tibor
Filed under: Egyéb | No Comments »