tudtam én pontosan, hogy építkezni nem egyszerű, de amit az egyik vállalkozó hidegkúton produkált, az nem hétköznapi kontárság. az elmúlt napok a munkájának a visszabontásából és újraépítéséről szól. a fazsindelyeket gyakorlatilag díszítőelemként pakolta fel, beázik az egész az átfedés hiányában. szinte csak hulladék anyagokat használt fel látszik a visszabontásból. miközben egyfolytában anyagköltségre kért „előleget“, a munkadíj 80%-a ki lett fizetve. de az a hülye, aki ilyen naiv, mint én.
az ajtót betette küszöb nélkül, a kéményt nejlonfóliával vette körbe a faházon: az első begyújtáskor lángolt volna az erdő. a tetőt csak a falsíkig lógatta le, így az eső áztatja a falat… szóval amit lehetett, azt elcsalt vagy elrontott. szívesen felajánlanám az épületet valami építőipari szakképző iskolának, ahogy egy anatómiai torzót, mint annak idején a természettudományi múzeumoknak tették.
egyszóval a nyaralás utáni első napom azzal telt, hogy guszti barátommal bontottuk a sok pénzért felrakott fazsindelyt a tetőről. de nagyon élveztem - dacára annak, hogy előtte este b. majdnem levágta a jobb mutatóujjamat késsel, így a szekerce használata minimum kihívást jelentett, s mivel még délelőtt majdnem kivertem a saját szemem egy zsindelydarabbal, a térérzékelésem is megszűnt - így a tériszonyom is.
na, de minden szarban van valami jó is (ez nem igaz, de jó mondani), így legalább ez a tető is az enyém lesz, benne lesz vérem, verejtékem. de tényleg, abban hiszek, hogy minél több dolgot szeretnék magam elvégezni vagy legalábbis részt venni benne - csak így sajnos ebben az évezredben sem épülne fel semmi, mert nem tudok eleget fenn lenni.
egy hete megjelent a háznál egy vizslaszuka három tündéri kb. nyolchetes keverék kölykével. apjukra valaki azt mondta, hogy erdélyi kopó lehetett. én ezt el is fogadtam, mert dunsztom nincs, milyen az az erdélyi kopó (valaki mondta: fekete). hát, mint láthatóvá vált (a háromból kettő zsemleszín), ez csak nagyon valószínűtlen génkonstellció esetében lehetett igaz. az biztos, hogy nem pincsi és nem godzilla az apjuk, a kutyákok snájdigok és ez elég is. sőt, sok is, mert beleszerettek a gyerekek, így nem tudok szabadulni tőlük. és a helyzet még fokozódott, mert az anyjuk pár napja eltűnt és tóni bácsi (egyszerűség kedvéért: matula bácsi egy kicsit militáns kivitelben), akit két napig vendégül láttunk (és neki köszönhetem a már említett mutatóujjamat, mivel azonnal szorítókötést tett rá), szóval tónibácsi felvetette annak az igen reális lehetőségét, hogy lelőtték a szukát a vadászok (ez azért szép mondat…) na, erre megint kitört a frász a gyerekek körében: de akkor már aztán végképp nem tehetjük meg, hogy nem mentjük meg a kölyköket. végül lassacskán beletörődött mindenki a sors művébe.
na, erre tegnap megjelenik a szuka három nap után és hoz magával egy drótszőrű tacskót. egy drótszőrű tacskó szukát! akkor most ez mi szar? hát hol szedte össze? miért szukát? mert ha jön egy kankutyával, akkor azt mondom, hogy ribanc és kész (merthogy a kölykök apja nem lehet…) de most akkor mi van? leszbikus lett? és mit kezdek egy háromkölykös fajtatiszta szukával, a vénöreg tacskó barátnőjével és a három kölyökkel? továbbá a végképp bizarr kinézetű (spicc? mopszli?) zlotyi kutyával - aki mégiscsak a rangidős (és legkevesebbet eszik ergó szarik)? alakítsam át hidegkutat gyepmesteri teleppé?
két kölyökre van jelentkező. tessék, tessék barátaim! kell kutya? hány? házhoz viszem.
last minute akció! úgy tűnik, hogy sok kínlódás után összejön a gyerekbuli, igaz rövidebb időtartamban. szerdán mennek fel a majomok, amikor is szőkice fog velük zenélni meg tábortűz, felfele túráznak. csütörtökön gemzapeti fog velük foglalkozni (a pontos meghatározással adós maradnék, de tánc-mozgás-önkifejezés kb.), pénteken pedig pesti levente viszi el őket a vöröskőhöz sziklát mászni (rendes alpin felszereléssel). helyben főzük rájuk, sőt lesz vega menü is.
aki tehát még az utolsó pillanatban csatlakozni akar, megteheti.
Posted on augusztus 26th, 2008 by tibor
Filed under: Egyéb | 2 Comments »
